Gerhard Papke: „Das Gepflegte Zerr­bild des modernen Ungarn“

Dr. Gerhard Papke · Bildquelle: Ungarnreal

Ein Vortrag von Dr. GERHARD PAPKE, Präsi­dent des Deutsch-Unga­ri­schen Gesell­schaft E.V. bei “Schwarn­in­tel­li­genz 2021”

Tran­skript de Vortrags:

In Nord­rhein-West­falen Frak­ti­ons­vor­sit­zender der FDP und ist jetzt und in dieser Funk­tion hier der Präsi­dent der deutsch-unga­ri­schen Gesell­schaft, die heute das erste Mal beim Schwarm dabei ist, und wird uns einige Dinge sagen zum schwie­rigen, aber schönen deutsch unga­ri­schen-Verhältnis. Gerhard Papke Herz­lich willkommen!

Ja, ja. Lieber Klaus, vielen herz­li­chen Dank, meine sehr verehrten Damen und Herren! Noch darf man diese Anrede in Deutsch­land ja benutzen. Es gibt wohl kaum ein anderes Land in Europa, dem wir Deut­schen so viel zu verdanken haben wie Ungarn. Und zugleich gibt es kaum ein anderes Land in Europa. Das von Deutsch­land so unfair behan­delt wird. Wenn gute Freunde schlecht behan­delt werden, meine Damen und Herren, dann darf man das nicht einfach hinnehmen, sondern dann muss man seine Stimme dagegen erheben. Und dazu möchte ich ihn gerne in der gebo­tenen Kürze der Zeit einige Gedanken vortragen. So ein biss­chen struk­tu­riert anhand von drei Fragen. Erstens Was haben wir Ungarn zu verdanken? Zwei­tens Wie wird in Deutsch­land mit Ungarn und unga­ri­scher Politik umge­gangen? Und drit­tens. Warum ist das so? Woran liegt das? Wir werden morgen den Tag der Deut­schen Einheit begehen, der in den Köpfen von uns allen vor allem verbunden ist mit dem 9. November 1989, dem Fall der Berliner Mauer. Und ich bin mir sicher, wir alle sind froh, dass wir diesen Tag. Der Wieder­ver­ei­ni­gung unseres Vater­landes haben miter­leben dürfen. Wir sollten aber und das würde ich gerne heute machen! Unsere Erin­ne­rung nicht nur auf den 9. November 1989 richten, sondern zum Beispiel auf den 19. August 1989. Da gab es in Sopron an der unga­risch öster­rei­chi­schen Grenze, unweit von Wien, das soge­nannte Paneu­ro­päi­sche Pick­nick. Das hört sich jetzt so an, als hätten sich da ein paar Leute an einem lauen Sommer­nach­mittag zu Kaffee und Kuchen im Grünen getroffen. Tatsäch­lich. Gab es an diesem Tag ein wirk­lich histo­ri­sches Ereignis? Denn Ungarn hat am 19. August 1989 die Grenze, wenn zunächst auch vorüber­ge­hend geöffnet, um 700 DDR-Bürgern, um 700 von unseren Lands­leuten den Weg in die Frei­heit zu ermög­li­chen. Man muss sich das wirk­lich noch mal vor Augen führen, weil Ungarn stand damals noch unter dem kommu­nis­ti­schen Regime. Und wenn diese 700 jungen DDR-Bürger am selben Tag versucht hätten, in Berlin über die inner­deut­sche Grenze zu flüchten, hätten viele von denen das nicht über­lebt. Die Ungarn sind ins Risiko gegangen, um den Ange­hö­rigen eines anderen Volkes den Weg in die Frei­heit zu ermög­li­chen. Das sind die Ungarn, meine Damen und Herren. Und ich will drit­tens ihr Augen­merk noch auf ein anderes histo­ri­sches Datum richten, das etwas weiter zurück­liegt auf den 23. Oktober Der 23. Oktober ist in Ungarn Natio­nal­fei­ertag und die Ungarn erin­nern Jahr für Jahr an den 23. Oktober 1956. Das war der Tag, an dem der unga­ri­sche Volks­auf­stand gegen die kommu­nis­ti­sche Unter­drü­ckung losbrach. Er brach wirk­lich los. An diesem Tag waren Hundert­tau­sende in Buda­pest auf den Straßen, um für die Frei­heit ihres Landes zu demons­trieren und zu kämpfen. Und auch wenn dieser Volks­auf­stand nach zwei Wochen. Durch russi­sche Panzer nieder­ge­walzt wurde. Der Aufstand war nicht verge­bens und der Aufstand der Ungarn gegen den Kommu­nismus war nicht nur ein Ereignis der unga­ri­schen Geschichte, sondern ein Meilen­stein der euro­päi­schen Frei­heits Geschichte. Denn er hat. Im Bewusst­sein ganz Europas. Die Über­zeu­gung lebendig gehalten, dass die kommu­nis­ti­sche Unter­drü­ckung Europas und die Teilung Europas niemals von Dauer sein würde, meine Damen und Herren, auch das haben wir den Ungarn zu verdanken. In den gut 1000 Jahren ihrer staat­li­chen Exis­tenz haben die Ungarn perma­nent ums nackte Über­leben kämpfen müssen.

Sie haben Phasen brutaler Beset­zung erlebt. 150 Jahre alleine durch das Osma­ni­sche Reich. Und sie haben sich niemals unter­kriegen lassen. Glauben Sie mir eins, meine Damen und Herren, die Liebe zur Frei­heit ist in der DNA des unga­ri­schen Volkes fest veran­kert. Die Ungarn brau­chen keinen arro­ganten Nach­hil­fe­un­ter­richt aus West­eu­ropa, wie frei­heit­liche Demo­kratie funk­tio­niert. Und im Übrigen aus Deutsch­land brau­chen sie diesen Nach­hil­fe­un­ter­richt schon gar nicht. Wirk­lich nicht aus Deutsch­land. Kommen wir zum Zweiten Punkt Wir haben in diesem Jahr den trau­rigen, bisher trau­rigen Höhe­punkt der Kampagne gegen unga­ri­sche Politik in Deutsch­land, auch in anderen Ländern West­eu­ropas. Aber bleiben wir bei Deutsch­land erlebt. Sie erin­nern sich alle an die Fußball-Euro­pa­meis­ter­schaft, an das Heim­spiel der deut­schen Mann­schaft gegen Ungarn. Als eine große Mehr­heit der deut­schen Parteien und der deut­schen Medien der Auffas­sung war, das wäre doch jetzt mal die rich­tige Gele­gen­heit, um ein welt­weit sicht­bares Zeichen gegen die böse homo­phobe Politik der Ungarn zu setzen und die Münchner Allianz-Arena in Regen­bo­gen­farben zu illu­mi­nieren. Auf allen Kanälen konnten sie wie selbst­ver­ständ­lich die Nach­richt verfolgen, in Ungarn herr­sche eine Politik der Homo­phobie, also der Schwu­len­feind­lich­keit. Das wurde wie selbst­ver­ständ­lich wie ein Natur­ge­setz verbreitet. Und es wurde begründet mit einem Gesetz, das die unga­ri­sche Natio­nal­ver­samm­lung verab­schiedet hatte. Dessen Ziel es war und ist, die Früh­se­xua­li­sie­rung von Kindern im Schul­un­ter­richt zu begrenzen, meine Damen und Herren, darum ging es. Nur mal so als Rand­be­mer­kung Ich habe die Ahnung, wenn alle deut­schen Eltern mitbe­kommen würden, mit welchen Unter­richts­ma­te­ria­lien bei diesem Thema in deut­schen Schulen operiert wird, dann glaube ich, würden viele von denen auch durchaus ein ähnli­ches Gesetz in Deutsch­land befürworten.

Eins ist jeden­falls klar. Die Rechte von erwach­senen Homo­se­xu­ellen wurden durch dieses Gesetz in Ungarn über­haupt nicht berührt. Niemand in Deutsch­land wollte zur Kenntnis nehmen, dass es in Ungarn seit vielen Jahren. Ein Das Rechts­in­stitut der einge­tra­genen Lebens­part­ner­schaft gibt weit­ge­hend iden­tisch mit der mit der deut­schen Rege­lung. Und dass Homo­se­xu­elle in Ungarn geschützt, gut und sicher leben können, das ist die Realität. Das wurde in Deutsch­land komplett ausge­blendet. Und das war er schnei­dend und diffa­mie­rend gegen­über unseren unga­ri­schen Freunden, meine Damen und Herren, so etwas gehört sich nicht. Und der Gipfel der Unver­schämt­heit war da noch das eigene, die eigene Rolle als Gast­geber so zu miss­brau­chen. Also wer als Gast­geber so mit seinen Gästen umgeht, der muss sich nicht wundern, wenn er bald keine Freunde mehr hat. Im Übrigen Wenn die unga­ri­sche Mann­schaft nach Deutsch­land kommt, dann fühlen sich alle stark. Dann blasen alle die Backen auf. Wir haben Ende nächsten Jahres die Fußball-WM in Katar. Ah ja, da wird Homo­se­xua­lität mit Gefängnis bestraft. Meinen Sie denn, dass der DFB vor den Stadien in Katar dann auch Regen­bo­gen­flagge verteilen lässt? Meinen Sie das? Meinen Sie? Meinen Sie, dass Markus Söder dann auf der Tribüne sitzt? Oder andere mit der mit der Regen­bogen Maske im Gesicht? Das ist Phari­sä­ertum, meine Damen und Herren, dass in Deutsch­land leider zur Norma­lität geworden ist. Ich halte das für fatal. Kommen wir zu einem zweiten Punkt. Ist auch ein Vorwurf, der perma­nent weiter verbreitet wird.

Die angeb­liche Abschaf­fung der Pres­se­frei­heit und der Medi­en­viel­falt. Ich hatte vor einigen Wochen mal Gele­gen­heit, bei Phoenix mit Frau Barley darüber zu debat­tieren. Nein, mir hat das Spaß gemacht. Mir hat das Spaß gemacht. So, und dann habe ich gesagt Ja, Frau Barley, dann konkre­ti­sieren wir das doch mal, gehen wir das doch mal durch. Orien­tieren wir uns mal an den Fakten. Der Reich­weiten stärkste unga­ri­sche Fern­seher ist RTL. Regie­rungs­kri­tisch die aufla­gen­stärkste unga­ri­sche Tages­zei­tung Néps­zava, tradi­tio­nelle sozi­al­de­mo­kra­ti­sche Zeitung. Knall­hart auf der Seite der Oppo­si­tion. Die aufla­gen­stärkste Wochen­zei­tung HVG geht so brutal mit der unga­ri­schen Regie­rung ins Gericht, wie sich das in Deutsch­land kaum eine Zeitung trauen würde. Gucken wir ins Internet. Von den acht Reich­weiten stärksten Online-Portalen. Die in Ungarn auf Unga­risch senden sind 7 eindeutig auf der Seite der Oppo­si­tion. Das sind die Fakten. Deshalb finde ich es immer wieder, drücken wir es mal diplo­ma­tisch aus bemer­kens­wert, wenn ausge­rechnet in den Beiträgen von ARD und ZDF. Immer die angeb­lich fehlende Medi­en­viel­falt in Ungarn beklagt wird. Das hat was. Inter­es­sant ist im Übrigen auch nicht nur das, was berichtet wird, sondern auch, was nicht berichtet wird. Als die Ungarn ihre letzte Links­re­gie­rung abge­wählt haben sie haben sie regel­recht davon­ge­jagt 2010 war Ungarn wirt­schaft­lich und sozial völlig am Ende. Wir haben in Erin­ne­rung aus 2010 immer die Krise in Grie­chen­land. Die in Ungarn hatte eine ähnliche Dimen­sion. Das Land war wirk­lich völlig am Ende. Und dann hat eine neue Regie­rung ein markt­wirt­schaft­li­ches Reform­pro­gramm imple­men­tiert. In einer Konse­quenz und Radi­ka­lität, die wir uns gar nicht vorstellen können. Beispiels­weise mit einem Flat Tax Steu­er­satz bei der Einkom­mens­steuer: 15 Prozent.

Das wird bei uns nur unter ganz verwe­genen Fach­kreisen disku­tiert. Die anderen trauen sich das gar nicht mehr. Unter Abschaf­fung fast aller steu­er­li­chen Ausnah­me­tat­be­stände eine richtig radi­kale Steu­er­re­form. Ungarn hat die nied­rigsten Körper­schafts­steu­er­satz in der gesamten Euro­päi­schen Union von neun Prozent und diese markt­wirt­schaft­liche Reform­po­litik hat eine Wachs­tums­dy­namik entfaltet, die enorm ist, ohne die man die enorme Zustim­mung der unga­ri­schen Bevöl­ke­rung zu ihrer Regie­rung gar nicht verstehen kann. Aber auch das wird komplett in der Bericht­erstat­tung in Deutsch­land ausge­blendet. Nur um das mal zu konkre­ti­sieren. 2010 gab es in Ungarn bei etwa 10 Millionen Einwoh­nern noch 1,8 Millionen Steu­er­zahler. Zehn Jahre später, 2020, waren daraus 4,5 Millionen geworden. Trotz trotz einer dras­tisch redu­zierten Einkom­mens­steuer von 1,8 4,5 Millionen inner­halb dieser zehn Jahre ist die Arbeits­lo­sig­keit in Ungarn von 12,5 Prozent auf 3,3 Prozent runter­ge­gangen. Und nach den Daten von Euro­stat hat in diesem Zeit­raum der Anteil der Menschen, die in rela­tiver Armut leben, von 27 Prozent abge­nommen auf 8,7 Prozent. Es wäre sicher­lich hilf­reich, wenn auf solche Fakten in Deutsch­land auch gele­gent­lich einmal hinge­wiesen würde, meine Damen und Herren. Das passiert nicht und deshalb sind wir bei der Frage Warum nicht? Und ich sage Ihnen ganz offen Das ist eine Frage, ich bin alle paar Wochen in Buda­pest, die mir viele Ungarn auch stellen, weil man muss wissen, die Ungarn lieben Deutsch­land. Wer von ihnen schon mal Gele­gen­heit hatte, sich etwas länger in Ungarn aufzu­halten, der merkt, mit welchem Respekt und welcher Sympa­thie die Ungarn uns Deut­schen in aller Regel begegnen.

Die die glauben auch nie, wenn ich den erzähle, wie das in Berlin so aussieht. Nein, nein, das wirk­lich. Das könnte. Das könnte sich gar nicht vorstellen. Weil es gibt in Ungarn keine bren­nenden Barri­kaden. Da werden keine Autos von Anders­den­kenden ange­zündet. Es gibt über­haupt keine poli­ti­sche Gewalt, es gibt es nicht. Das kennen die gar nicht. Und wenn man denen dann erzählt, wie sich das bei uns so entwi­ckelt, dann glauben die manchmal, man würde aus Kolum­bien berichten, aber es ist leider Berlin. Warum, warum wird in Deutsch­land so mit Ungarn umge­gangen? Ich versuche meinen unga­ri­schen Gesprächs­part­nern und Freunden dann immer zu erklären, dass es sich nicht gegen Ungarn selbst richtet, sondern dass die Ursache für diese Diffa­mie­rungs­kam­pagne und Desin­for­ma­ti­ons­kam­pagne, an der sich leider weite Teile der deut­schen Politik und auch der Medien betei­ligen. Als Ursache schlichtweg hat. Das den meisten deut­schen Parteien und den deut­schen Medien die ganze Rich­tung der unga­ri­schen Politik nicht passt, die ganze Rich­tung passt ihnen nicht. 2015 hat Deutsch­land die Grenzen Europas geöffnet und der gesamten Euro­päi­schen Union seine Migra­ti­ons­po­litik aufge­zwungen. Die Ungarn waren strikt dagegen. Und seitdem gibt es diesen grund­sätz­li­chen Konflikt zwischen der deut­schen Regie­rung und den Ungarn, die Europa vertei­digen wollen. Und die wir haben gerade auch schon darüber disku­tiert, die kultu­relle Iden­tität Europas vertei­digen wollen. Das Selbst­ver­ständnis der Ungarn ist ein christ­lich abend­län­di­sches. Sie sind auch deshalb gegen die Massen­mi­gra­tion nach Europa, weil sie nicht ihr christ­lich abend­län­di­sches Selbst­ver­ständnis der Massen­mi­gra­tion opfern wollen. Meine Damen und Herren. Das ist die feste Über­zeu­gung der Ungarn. Und da steht erkennbar in Kontrast zu der kultu­rellen Belie­big­keit der poli­ti­schen Linken weit über Deutsch­land hinaus.

Es ist ein massiver Kontrast und der dritte Punkt. Der die Kampagne gegen Ungarn erklärt. Ist natür­lich eine Frage, die mit der Statik der Euro­päi­schen Union zu tun hat. Wenn Sie sich die Insti­tu­tionen in der Euro­päi­schen Union in Brüssel anschauen, egal ob Parla­ment, Kommis­sion, EuGH in einem sind sie sich einig Sie wollen mehr Macht. Sie wollen immer mehr Einfluss nach Brüssel verla­gern, partei­über­grei­fend, Insti­tu­tionen über­grei­fend. Ist das der Punkt, der alle zusam­men­bringt und das größte Hindernis für diese Politik, die am Ende, wenn man sie nicht aufhielten, zu einem euro­päi­schen Super­staat führen würde? Das größte Hindernis für diese Politik ist Ungarn. Meine Damen und Herren! Denn die Ungarn sind Pro-Euro­päer, glühende Pro-Euro­päer. Sie wollen aber keinen Brüs­seler Zentra­lismus, sondern sie wollen ein Europa der Vater­länder. Sie wollen ein frei­heit­li­ches Europa. Und sie haben recht damit. Und deshalb müssen sie dabei unter­stützt werden. Und ich beob­achte ja wirk­lich bin habe viel erlebt in der Politik, aber ich beob­achte zum Teil mit Entsetzen, wie die Kampagne gegen Ungarn gerade in Brüssel hoch­ge­fahren wird. Erin­nern Sie sich noch an das Zitat des nieder­län­di­schen Regie­rungs­chefs vor einigen Wochen Mark Rutte, der nach dem Euro­päi­schen Rat in Brüssel in die laufenden Fern­seh­ka­meras gesagt hat Wir wollen Ungarn in die Knie zwingen. Wir wollen Ungarn in die Knie zwingen. Eine unfass­bare Entglei­sung im Umgang unter­ein­ander. Wenn das die neue Tonlage ist, meine Damen und Herren, wie will man denn dann Europa zusam­men­halten? Wie will man denn dann sicher­stellen, dass wir im Konzert der Großen.

In den Ausein­an­der­set­zungen mit China, mit Russ­land, aber auch unseren ameri­ka­ni­schen Freunden über­haupt noch noch mitreden wollen. Ganz zu schweigen von der isla­mis­ti­schen Bedro­hung. Wir haben doch gerade das Desaster in Afgha­ni­stan erlebt. Wir werden doch unser Verständnis von euro­päi­schen, von euro­päi­scher Frei­heit nur gemeinsam vertei­digen können, wenn wir es über­haupt vertei­digen können. Dafür müssen wir Euro­päer geschlossen sein. Und ich kann Ihnen sagen Wir können froh sein, solche Freunde wie Ungarn in dieser Ausein­an­der­set­zung gegen den Isla­mismus an unserer Seite zu haben. Zum Schluss etwas etwas Beru­hi­gendes. Die Ungarn lassen sich nicht so schnell in die Knie zwingen. Wenn der Druck von außen erhöht wird, schließen die Ungarn sich noch enger zusammen, das haben sie in ihrer langen Geschichte immer so gemacht. Aber. Ich halte es für wichtig. Dass unsere unga­ri­schen Freunde merken. Dass sie in dieser Ausein­an­der­set­zung nicht alleine stehen. Sondern dass es in Deutsch­land viele Bürge­rinnen und Bürger, viele Menschen gibt, die die Über­zeu­gung der Ungarn teilen und die alles dafür unter­nehmen werden, um sie gegen diese unge­recht­fer­tigten Vorwürfe in Schutz zu nehmen, meine Damen. Und das ist meine Bitte zu guter Letzt an Sie alle. In welcher Form auch immer, tragen Sie die Ziele, tragen Sie die Über­zeu­gungen der Ungarn mit. Nicht nur im Herzen, sondern auch in den Gesprä­chen, die sie führen, an den Posi­tionen, an denen Sie tätig sind. Die Frei­heits­liebe der Ungarn, meine Damen und Herren, ist etwas von Europa und wovon Deutsch­land immer profi­tiert haben. Und diese Frei­heits­liebe der Ungarn ist so wert­voll, dass wir mithelfen sollten, sie zu vertei­digen. Vielen herz­li­chen Dank für die Aufmerksamkeit.

Lieber Gerhard Papke, herz­li­chen Dank für diesen fulmi­nanten Abschluss des Vormit­tags, sage ich mal, ich glaube zu erkennen, dass ein wirk­li­cher Diskus­si­ons­be­darf nach deinen Worten nicht mehr ist. Aber wenn jemand etwas sagen möchte oder eine Anmer­kung hätte, geht das natür­lich. Wir haben ja Plura­lismus, Meinungs­frei­heit und so weiter. Aber viel­leicht stelle ich mal selber die Frage Ja, wir sind so rund 400 Leute im Saal. Hat irgend­je­mand von euch irgend­je­mand von Ihnen in den vergan­genen Jahren mal einen FDP-Poli­tiker so reden hören? Sie haben keine Lust mehr auf Partei­po­litik, oder?

Du hast mich bisher nicht einge­laden, Klaus,

Sehr gute Antwort.

Also nein, nein, ich habe viel­leicht darf ich das noch sagen, ich bin ja, ich habe 2017 meine parla­men­ta­ri­sche Lauf­bahn beendet. Ich war lange Frak­ti­ons­chef der FDP hier in Nord­rhein-West­falen, zum Schluss Vize­prä­si­dent. Dann hatte ich aus unter­schied­li­chen Gründen gar keine Lust mehr, weil ich mit meiner Partei nicht ganz im Reinen war, was die Ausein­an­der­set­zung mit dem Isla­mismus, die Massen­zu­wan­de­rung und andere Themen anging. Und seitdem widme ich mich ehren­amt­lich. Sie merken das mit großem Enga­ge­ment, mit großer Leiden­schaft, den deutsch unga­ri­schen Bezie­hungen. Und ich habe wirk­lich das Gefühl, dass dieses Enga­ge­ment den Schweiß der Edlen, den Schweiß von uns allen wert ist. Nicht nur mit Blick auf die Ungarn, sondern auch mit Blick auf unser eigenes Land. Ich freue mich auf die weiteren Gespräche mit denen ich bin es morgen auch noch da. Noch einmal vielen herz­li­chen Dank für Ihre Aufmerk­sam­keit. Vielen Dank!

Ja so! Die der erste halbe Tag, obwohl der Abend kommt ja auch noch als das erste Drittel des Tages ist rum. Hat es euch gefallen? War das okay? Holger Sehr schön. Wir haben jetzt eine gute Stunde Mittags­pause, draußen ist was aufge­baut. Es ist erstaun­li­cher­weise für alle was da. Genießt die Zeit.

Der Vortrag auf Ungarisch:

Az előadás magyarul: Észak-Rajna-Vesz­t­fá­liában az FDP parla­menti frak­ció­jának volt veze­tője, a Német-Magyar Társaság elnöke, amely ma van itt először körünkben, és elmond nekünk néhány dolgot a nehéz, de szép német-magyar kapc­so­la­tról. Gerhard Papke, üdvözöljük!

Kedves Klaus, köszönöm szépen, Önöknek is, hölgyeim és uraim! Még használ­hatjuk Néme­tor­szágban ezt a megs­zól­tási formát. Aligha van még egy ország Euró­pában, amelynek mi, németek annyira adósai vagyunk, mint Magyaror­szá­gnak. Ugya­n­akkor alig van más ország Euró­pában, amel­lyet Néme­tor­szág ennyire igazság­talanul bánik.

Hölgyeim és uraim, amikor a jó bará­tainkkal rosszul bánnak, azt nem lehet csak úgy elfo­gadni, hane fel kell emelni a szavunkat ellene! Szeretnék Önöknek erről néhány gondo­latot mondani a rendel­ke­zésre álló rövid idő alatt. Három kérdést járnék körbe, Először is, mit köszön­he­tünk Magyaror­szá­gnak? Másodszor, hogyan kezelik Magyaror­szágot és a magyar poli­tikát Néme­tor­szágban? És harmad­szor, miért van ez így? Mi ennek az oka?

Holnap ünne­peljük a német egység napját, amely mind­an­nyiunk emlé­ke­ze­tében elsősorban1989. november 9‑ével, a berlini fal leom­lá­sával kapc­so­latos. És biztos vagyok benne, hogy mind­an­nyian örülünk, hogy ezt a napot, hazánk újra­e­gye­sí­té­sének napját ünne­pel­hetjük. De – és ezt ma szeretném megtenni! – nemcsak 1989. november 9‑ére kellene emlé­kez­nünk, hanem például 1989. augusztus 19-ére is, amikor a magyar-osztrák határnál fekvő Sopronban, nem messze Bécstől, az úgyne­ve­zett Páneurópai Piknikre került sor. Úgy hangzik, mintha néhány ember egy kellemes nyári délutánon talál­ko­zott volna valahol vidéken egy kávéra és süte­mé­nyre. Valóban törté­nelmi esemény zajlott azon a napon?

Igen, az volt, mert Magyaror­szág 1989. augusztus 19-én megnyitotta a nyugati határát, először csak idei­g­le­nesen, hogy 700 NDK-állam­polgár, 700 honfi­tár­sunk megtalál­hassa az utat a szabad­ságba. Ezt tényleg nem szabad elfe­lej­teni, mert Magyaror­szágon akkor még a kommu­nisták voltak hatalmon. És ha ez a 700 fiatal NDK-állam­polgár ugya­nazon a napon Berlinben megpró­bált volna átme­ne­külni a belső német határon, sokan közülük nem élték volna túl. A magyarok váll­alták a kocká­z­atot, hogy egy másik nép tagjai megtalálják az utat a szabadság felé.

Ilyenek a magyarok, hölgyeim és uraim!

Harmad­szor pedig egy másik törté­nelmi dátumra szeretném felhívni a figyelmüket, ami egy kicsit mess­zebbre nyúlik vissza. Október 23‑a Magyaror­szágon munk­a­s­zü­neti nap, és a magyarok évről évre megemlé­keznek 1956. október 23-áról. Ezen a napon tört ki a magyar nemzeti felkelés a kommu­nista elnyomás ellen. Tényleg kitört. Ezen a napon százezrek vonultak Buda­pest utcáira, hogy tünt­essenek és harcol­janak hazájuk szabad­sá­gáért. És bár ez a forra­dalmat két hét után az orosz tankok szét­zúzták, a felkelés mégsem volt hiába­való A magyar felkelés az európai szabadság törté­ne­tében is mérf­öldkő. Mert az volt, egész Európa tuda­tában. Életben tartotta azt a meggyő­ző­dést, hogy Európa kommu­nista elnyomása és Európa megosz­tottsága nem tarthat örökké.

Hölgyeim és uraim, ezt is a magya­ro­knak köszönhetjük!

A magya­ro­knak állam­ként való fennál­lásuk több mint 1000 éve alatt foly­ama­tosan meg kellett küzdeniük a puszta túlé­lé­sért. Megta­pasz­talták a brutális megs­zállás szaka­s­zait. Magában 150 év török uralom alatt ! És soha nem hagyták magukat legyőzni. Higgyék el, hölgyeim és uraim, a szabadság szere­tete a magyar emberek DNS-ében szilárdan van rögzítve. A magya­ro­knak nincs szükségük arra, hogy Nyugat-Európa arro­gáns leckéket adjon a liberális demo­krácia műkö­dé­séről. És egyéb­ként Néme­tor­szágból sincs szükségük ilyen leckékre. Néme­tor­szágból tényleg nem.

Térjünk át a második pontra Az idén megta­pasz­taltuk a magyar poli­tika elleni kampány szomorú, eddigi legs­zo­morúbb csúc­s­pontját Néme­tor­szágban és Nyugat-Európa más orszá­gaiban is. De mara­djunk annál, amit Néme­tor­szágban tapasz­tal­tunk! Mind­an­nyian emlé­keztek a labdarúgó Európa-bajnok­ságra, a német válo­ga­tott Magyaror­szág elleni müncheni mérkő­zé­sére. Amikor a német pártok és a német média nagy többsége úgy gondolta, hogy ez a megfelelő alkalom arra, hogy világs­zerte látható jelét adják a magyarok „gonosz homofób” poli­ti­kája elleni tilta­ko­zá­suknak, és szivár­vá­ny­szí­nekben vilá­gítsák meg a müncheni Allianz Arénát. Minden csatornán – mintha ez lenne termés­zetes – köve­thették a híreket, hogy Magyaror­szágon homofób poli­tika, azaz melegek elleni homofóbia uralkodik. Ez magától érte­tő­dően, mint valami termés­zeti törvényt terjes­z­tették, hiszen a Magyar Ország­gyűlés alko­tott erről törvényt. Holott a törvény célja az volt és ma is az, hogy korlá­tozza a gyer­mekek korai szexua­li­zá­lását az iskolai órákon.

Hölgyeim és uraim, ez volt a lényeg! Csak mellé­kesen megjegyzem, van egy olyan érzésem, hogy ha a német szülők megis­mernék a német iskolákban használt tanan­yagot ebben a témában, sokan közülük támo­gatnák, hogy hasonló törvény szülessen Németországban.

Minde­ne­setre egy dolog világos. A felnőtt homo­szex­uál­isok jogait ez a törvény Magyaror­szágon egyál­talán nem érin­tette. Senki nem akarta tudomásul venni Néme­tor­szágban, hogy Magyaror­szágon évek óta létezik a bejegy­zett élet­társi kapc­solat jogin­tézménye, ami nagy­részt mege­gy­ezik a német szabá­ly­o­zással. És hogy Magyaror­szágon a homo­szex­uál­isok védetten, jól és bizton­ságban élhetnek. Igen, ez a valóság. Ezt Néme­tor­szágban teljesen figyelmen kívül hagyták. És ez bántó, igen rágal­mazó volt magyar bará­tainkkal szemben.

Hölgyeim és uraim, ilyesmi nem illik! A legna­gyobb arcátlanság pedig az volt, hogy valakik ilyen módon viss­zaéltek a házi­gazda szere­pével. Aki házi­ga­z­daként így bánik a vendé­geivel, ne csodál­kozzon, ha hama­rosan nem mara­dnak barátai. Egyéb­ként, amikor a magyar csapat Néme­tor­szágba jön, akkor mindenki erősnek érzi magát. Aztán minden­kinek nagy az arca. Jövő év végén Katarban lesz a világ­ba­j­nokság. Óh, igen, ott a homo­szexua­li­tást börtönnel büntetik. Ön szerint a DFB szivár­vá­nyos zászlókat fog oszto­gatni a katari stadi­onok előtt? Ezt gondolja? Ön szerint Markus Söder akkor majd a lelátón fog ülni? Vagy mások, a szivár­vá­nyos maszkkal az arcukon? Ez a fari­zeizmus, hölgyeim és uraim, amely sajnos Néme­tor­szágban normává vált. Szer­intem ez végzetes.

Térjünk át egy második pontra. Ez is egy olyan vád, amelyet foly­ama­tosan terjesztenek,

a sajtós­z­abadság és a média soks­zí­nű­sé­gének állí­tólagos fels­zá­molása. Néhány héttel ezelőtt lehe­tő­ségem volt ezt megvi­tatni Barley EP képvi­selő asszonnyal a Phoe­nixen. Nem, én élve­ztem. Élve­ztem a vitát. Azt mondtam neki: “Igen, Barley asszony, dolgozzuk ki ezt, menjünk végig rajta. Hagyat­koz­zunk a tényekre. Magyaror­szágon az RTL rendel­kezik a legna­gyobb eléréssel. A legna­gyobb példá­ny­számú magyar napilap, a Néps­zava, hagyomá­nyos szociál­de­mo­krata, kritikus a kormánnyal szemben, a legna­gyobb példá­ny­számú hetilap, a HVG pedig olyan brutá­lisan bírálja a magyar kormányt, hogy azt Néme­tor­szágban aligha merné bárme­lyik újság. Nézzük meg az inter­netet. A nyolc legna­gyobb elérésű online portál közül. amelyek magyar nyelven sugá­roznak Magyaror­szágon, hét egyértel­műen az ellenzék oldalán áll. Ezek a tények. Ezért tartom mindig is figyelemre méltónak, hogy diplo­ma­ti­kusan fogal­mazzak, amikor éppen az ARD és a ZDF mindig a média soks­zí­nű­sé­gének állí­tólagos hiányát emle­geti Magyaror­szágon. Ez jelent valamit.

Egyéb­ként nem csak az az érdekes, amiről beszá­molnak, hanem az is, amiről nem számolnak be. Amikor a magyarok 2010-ben lesza­vazták az utolsó baloldali kormányt, szó szerint elker­gették, Magyaror­szá­gnak gazda­sá­gilag és társ­adal­milag teljesen befel­leg­zett. Mindig emléks­zünk a 2010-es görö­gor­szági válságra. A magyaror­szági is hasonló dimen­zióval rendel­ke­zett. Az ország tényleg a végs­őkig ki volt merülve. Aztán egy új kormány piac­ga­z­da­sági reform­pro­gramot hajtott végre. Olyan köve­t­ke­ze­tes­séggel és radi­ka­liz­mussal, amit el sem tudunk képzelni. Például a jöve­delem 15 száz­a­lékos átalányadójával.

Erről csak nagyon merész szakértők beszélnek. A többiek nem is merik megtenni. Szinte vala­mennyi adóment­esség eltör­lé­sével ez valóban radi­kális adóre­form lenne. Magyaror­szágon van az egész Európai Unióban a lega­lac­sonyabb, kilenc száz­a­lékos társasági adókulcs, és ez a szabad­piaci reform­po­li­tika óriási növeke­dési dina­mikát szaba­dí­tott fel. Ennek isme­rete nélkül nem érthető a magyar emberek óriási lelk­e­se­dése a kormá­nyuk iránt. De a néme­tor­szági tudó­sí­tások ezt is teljesen figyelmen kívül hagyják. Konkrétan kife­jezve: 2010-ben Magyaror­szágon 1,8 millió adófi­zető volt a mintegy 10 milliós lakos­ságból. Tíz évvel később, 2020-ban ez a szám 4,5 millióra emel­ke­dett. A jöve­de­le­madó drasz­ti­kusan csök­kent e tíz év alatt, a munk­a­váll­alók száma 1,8–4,5 millióra emel­ke­dett, a munk­a­nélkü­liség Magyaror­szágon 12,5 száz­a­lé­król 3,3 száz­a­lékra csök­kent. Az Euro­stat adatai szerint ráadásul ebben az idős­zakban a relatív szegé­ny­ségben élők aránya 27 száz­a­lé­król 8,7 száz­a­lékra csök­kent. Bizonyára hasznos lenne, ha Néme­tor­szágban időn­ként rámu­tat­nának az ilyen tényekre, hölgyeim és uraim. Ez nem történik meg, és ezért feltesszük a kérdést, hogy miért nem? És megmondom őszintén, ezt a kérdést sok magyar teszi fel nekem, amikor Buda­pesten vagyok, mert tudni kell, hogy a magyarok szeretik Néme­tor­szágot. Akinek volt már alkalma egy kicsit hoss­zabb időt Magyaror­szágon tölteni, észre­ve­hette, hogy a magyarok általában milyen tisz­te­lettel és szim­pá­tiával bánnak velünk, németekkel.

Soha nem hisznek nekem, amikor elmondom nekik, milyen Berlin. Nem, nem, tényleg. Az lehetetlen. El sem tudták képzelni. Mert Magyaror­szágon ninc­senek égő bari­kádok. Ninc­senek a másként gondol­kodók  által felgyúj­tott autók. Egyál­talán nincs poli­tikai erőszak, az nem létezik. Ezt egyál­talán nem tudják. És amikor elmondod nekik, hogyan alakulnak itt a dolgok, néha azt hiszik, hogy Kolum­biából tudó­sítasz, de sajnos ilyen Berlin. Miért, miért bánnak így Magyaror­szággal Néme­tor­szágban? Mindig igyekszem elma­gyarázni magyar beszélge­tő­part­ne­reimnek és bará­taimnak, hogy ez nem maga Magyaror­szág ellen irányul, hanem ennek a rága­lom­h­ad­já­ratnak és dezin­for­má­ciós kampá­nynak az oka, amelyben sajnos a német poli­tika és a média nagy része is részt vesz. Mivel az ok egys­zerűen van. A legtöbb német pártnak és a német médiának nem tetszik a magyar poli­tika egész iránya, az egész irány nem tetszik nekik.

2015-ben Néme­tor­szág megnyitotta Európa hatá­rait, és az egész Európai Unióra ráké­nys­ze­rí­tette migrá­ciós poli­ti­káját. A magyarok köve­t­ke­ze­tesen elle­nezték. És azóta van ez az alap­vető konfliktus a német kormány és az Európát megvé­deni akaró magyarok között. És ahogy az imént mondtuk, a magyarok meg akarják védeni Európa kulturális iden­ti­tását. A magyarok önképe egy nyugati keres­z­tény önkép. Azért is ellenzik az Euró­pába irányuló tömeges migrá­ciót, mert nem akarják felál­dozni keres­z­tény-nyugati önképüket a tömeges migrá­ciónak. Hölgyeim és uraim! Ez a magyarok szilárd meggyő­ző­dése. És felis­mer­hető ellen­tétben áll a poli­tikai baloldal kulturális önké­nyével, messze Néme­tor­szágon túl is.

Ez hatalmas kontraszt és ez a harmadik pont. Ez megma­gyarázza a Magyaror­szág elleni kampányt. Ez termés­ze­tesen olyan kérdés, amely az Európai Unió stati­ká­jához kapc­solódik. Ha megnézzük az Európai Unió brüss­zeli intézmé­nyeit, legyen szó akár a Parla­mentről, akár a Bizottsá­gról, akár az Európai Bírósá­gról, egy dologban mind egye­tér­tenek: több hatalmat akarnak. Egyre nagyobb befo­lyást akarnak átru­házni Brüss­zelre, pártokon és intézmé­ny­eken keres­ztül. Ez az a pont, ami mindenkit összehoz, és ami a legna­gyobb akadálya ennek a poli­ti­kának, amely végül is, ha nem ellenőrzik, egy európai szuper­áll­amhoz vezetne. Ennek a poli­ti­kának a legna­gyobb akadálya Magyarország.

Hölgyeim és uraim! Mert a magyarok Európa-pártiak, lelkes Európa-pártiak. De ők nem brüss­zeli centra­lizmust akarnak, hanem a nemzetek Euró­páját, szabad Európát akarnak. És jól teszik. Ezért kell őket ebben támo­gatni. És tényleg megfi­gyelem, sok mindent tapasz­t­altam már a poli­ti­kában, de részben elborz­adva tapasz­talom, hogy most Brüss­zelben hogyan fokozzák a Magyaror­szág elleni kampányt. Emlé­keznek még a holland kormá­nyfő, Mark Rutte néhány héttel ezelőtti monda­tára, amikor az Európai Tanács brüss­zeli ülése után azt mondta a tele­ví­ziós kamerákba: “Térdre akarjuk kénys­ze­rí­teni Magyaror­szágot. Térdre akarjuk kénys­ze­rí­teni Magyaror­szágot.” Elkép­zel­hetetlen aberráció az egymással való bánás­mó­dunkban. Ha ez az új hangnem, hölgyeim és uraim, akkor hogyan akarjuk Európát egyben tartani?

A Kínával, Oros­zor­szággal, de amerikai bará­tainkkal is fennálló konflik­tus­okban hogyan akarunk egyál­talán beles­zólni? Az iszla­mista feny­e­ge­tésről nem is beszélve. Most éltük át az afga­nisz­táni katasz­trófát. Az európai szabad­sá­gról alko­tott felfo­gá­sunkat csak közösen tudjuk majd megvé­deni, ha egyál­talán meg tudjuk védeni. Ehhez nekünk, euró­pai­a­knak össze kell fognunk. És mond­h­atom Önöknek, hogy örül­he­tünk, hogy olyan barátok állnak mellet­tünk az iszla­mizmus elleni harcban, mint Magyaror­szág. Végre valami megnyug­tató. A magya­rokat nem fogják olyen könnyen térdre kénys­ze­rí­teni. Ha a kívülről jövő nyomás foko­zódik, a magyarok még szoro­sabban fognak össze­fogni, ezt tették mindig is hosszú törté­nelmük során. De. Szer­intem ez fontos. Ezt magyar bará­taink is belátják. Hogy ninc­senek egyedül ebben a vitában. Hogy sok állam­polgár, sok ember van Néme­tor­szágban, akik osztják a magyarok meggyő­ző­dését, és mindent megtes­znek, hogy megvédjék őket ezekkel az alap­talan vádakkal szemben, hölgyeim és uraim. És végül, de nem utol­só­sorban, ez az én kérésem mind­an­nyiukhoz. Bármi­lyen formában is, vigyék a magyarok céljait, terjesszek a magyarok meggyő­ző­dését. Nemcsak a szív­ükben, hanem a beszélge­té­seikben is, azokban a pozí­ciókban, ahol aktívak. A magyarok szabad­ságs­ze­re­te­téből, hölgyeim és uraim, Európa és Néme­tor­szág mindig is profi­tált. És ez a magyarok szabad­ságs­ze­re­tete olyan értékes, hogy segí­te­nünk kell megvé­deni. Köszönöm szépen a figyelmüket.

Kedves Gerhard Papke, köszönöm szépen ezt a ragyogó befe­je­zést a délelőtthöz, azt hiszem, látom, hogy szavaid után nincs igazán szükség vitára. De ha bárki szeretne mondani valamit, vagy észre­vé­telt tenni, az termés­ze­tesen lehe­tséges. Van plura­lizmus, véle­mé­ny­s­z­abadság és így tovább. De lehet, hogy én magam teszem fel a kérdést. Igen, körül­belül 400 ember van a teremben. Hallott vala­me­lyikőtök valaha is így beszélni egy FDP‑s poli­ti­kust az elmúlt években? Már nincs kedve a párt­po­li­ti­kához, ugye?

Eddig nem hívtál meg, Klaus,

Nagyon jó válasz.

Szóval nem, nem, talán még mindig mond­h­atom, hogy igen.  2017-ben befe­jeztem a parla­menti pály­a­fu­tá­somat. Itt Észak-Rajna-Vesz­t­fá­liában sokáig az FDP parla­menti frak­ció­jának veze­tője, végül pedig alelnöke voltam. Aztán külön­böző okok miatt már nem volt kedvem hozzá, mert nem voltam teljesen kibé­külve a pártommal az iszla­mizmus, a tömeges beván­d­orlás és más kérdések keze­lését ille­tően. Azóta pedig önkéntes munkának szen­telem magam. Láthatják, milyen nagy elkö­te­lezett­séggel, szen­ve­dél­lyel, a német-magyar kapc­so­latok iránt. És tényleg úgy érzem, hogy ez az elkö­te­lezettség megéri a verej­tékét, mind­an­nyiunk verej­tékét. Nemcsak a magyarok tekin­te­tében, hanem a saját országunk tekin­te­tében is. Alig várom, hogy holnap további megbes­zé­lé­seket foly­tat­has­sunk. Még egyszer köszönöm szépen a figyelmüket. Köszönjük szépen!

Dr. Gerhard Papke ist Präsi­dent der Deutsch-Unga­ri­schen Gesell­schaft E.V., Frak­ti­ons­vor­sit­zender der FDP in Nord­rhein-West­fa­lien a.D. Seinen Vertrag hielt er am 2. Oktober 2021 bei “Schwarn­in­tel­li­genz 2021”.

Dieser Beitrag erschien zuerst bei UNGARNREAL, unserem Partner in der EUROPÄISCHEN MEDIENKOOPERATION


Kommentieren Sie den Artikel

Please enter your comment!
Please enter your name here